Általánosan az elemi mágiáról
A négy elem
Az elemi mágia alapja, a minket körülvevő világot felépítő négy elem. Ezek a víz, a tűz, a föld és a levegő, szakszavakkal: aqua, caeli, terra és ignis.
Az ókorban a filozófusok azt az anyagot keresték, amiből minden származik, ezt nevezték ősanyagnak, vagyis arkhénak.
Epheszoszi Hérakleitosz úgy gondolta, hogy ez a tűz. Thalész viszont a vizet tekintette minden dolog alapanyagának. Az ő eredeti gondolatait nem ismerjük pontosan, de Arisztotelész azt feltételezte, hogy Thalész az élőlények és a víz szoros kapcsolatából következtetett erre. Úgy tapasztalta, hogy minden élő dolog tartalmaz valamennyi nedvességet, ezért gondolta a vizet minden dolog lelkének és a teremtett világ lényegének.
Anaximandrosz az arkhét, vagyis az ősanyagot nem egy már ismert elemben látta megtestesülni, mivel szerinte mind a négy őselem korlátozott létező. Az ő filozófiájában jelenik meg az apeiron, mint arkhé, ami tulajdonságait tekintve meghatározhatatlan, megnevezhetetlen és végtelen. Képes megszabni a négy elem keletkezését, pusztulását és egyensúlyukat. Ő úgy gondolta, hogy az apeiron létrehozta a hideget és a meleget, majd a nedvességet és a szárazságot. Ezek az elemek egyensúlyban vannak, és, hogy ez így is maradjon, arra az apeiron ügyel. Emellett fontos gondolata még az ókori filozófusnak, hogy a világ amiben élünk, és amit érzékelünk, nem az egyetlen létező világ, csupán egy a folyamatosan születő és pusztuló világok közül.
Anaximenész próbálta a két elméletet (Thalészét és Anaximandroszét) egybegyúrni, ő a levegőt tette meg ősanyagnak, ami egyrészt létező és megtapasztalható, mint Thalész elméletében a víz, ugyanakkor láthatatlan és megfoghatatlan, mint az apeiron Anaximandrosznál. Ezen elmélet szerint a levegőből sűrűsödés és ritkulás révén alakult ki a többi elem.
Arisztotelész Anaximandrosz munkájához nyúlt vissza a saját teóriájának megalkotásakor, ezért rendszere nagyban hasonlít elődjééhez:
Föld
|
Tűz
|
Víz
|
Levegő
|
száraz
|
száraz
|
nedves
|
nedves
|
hideg
|
meleg
|
hideg
|
meleg
|
A félkövérrel jelölt szó az adott elem őstulajdonsága. Arisztotelésznél az apeiron éterként szerepel, nála ez az ötödik elem.
Az éter, avagy az apeiron
Az ötödik elem, amit az ókori görög filozófusok apeironnak neveztek. "Az apeiron rejti magában az elemek irányításának képességét, ez a mana egy speciális változata. Varázslatainkat a mana segítségével hozzuk létre, erre valamennyi varázstudó képes, az apeiront azonban csak az elemi mágusok képesek befolyásolni."
/Idézet Várffy-Zoller Róbert - Az elemi mágia kialakulása című dolgozatából/
Az elemi mágia megjelenése és a mágusok
A tudósok valószínűsítik, hogy a képesség sok emberben ott szunnyad, de csak töredékük válik képessé használatára. Az elemi mágia alapvetően egy végső védelmi mechanizmus, ami csak akkor lép működésbe, amikor a varázslót igazán nagy veszély fenyegeti. Emiatt lehet, hogy a legtöbb elementalista nem szívesen emlékszik vissza elemének megjelenésére, hiszen az általában egy kifejezetten rossz emlékhez, történéshez kötődik.
A megjelenés után azonnal képesek lesznek alap szinten használni, de csak évek munkájával lehet elsajátítani egy-egy elem tudatos, megfelelő használatát.
Az elemi mágia több, mint egy támadó, védekező harcrendszer. Az elementalisták a mindennapi életük során is tudják hasznosítani, nemcsak mugli találmányokat helyettesítve (esernyő, hajszárító, tűzhely...), de egyes varázslatokat is elfelejthetnek, mert elemükkel sokkal könnyebben és egyszerűbben véghez vihetik, amit terveztek.
Az elemi mágus hangulata és érzelmei erősen meghatározzák hogyan képes bánni az elemével. Bár az elem megjelenését általában erős negatív érzelem váltja ki (düh, elkeseredettség, félelem), teljes körű irányításához koncentrációra és lelki egyensúlyra van szükség. (Egyes elemeknél pl: a tűz, a düh is megfelelő lehet az alapok elsajátításánál, de ahhoz, hogy teljes magabiztossággal uralják képességeiket, náluk is érdemes a lelki békére törekedni.)
Ha a mágus képességeinek nem megfelelő (túl erős) varázslatot próbál végrehajtani, és nem tudja azt megszakítani, akár bele is halhat a próbálkozásba. Enyhébb esetben az illető elájul, teljesen kimerül. Abban az esetben, ha képességét a végletekig használja (túl sok varázslat egymás utáni végrehajtása), általában gyengeségérzet, láz, rossz közérzet lesz a következménye.
Az elemi mágusok elemüket gondolataik erejével irányítják, de eleinte hasznos, ha fókuszként kézmozdulatokat is használnak. Az elemek irányítása nagyfokú koncentrációt igényel, és főként erős képzelőerőt. A szegényes fantáziával rendelkező ember hiába elemi mágus, sosem lesz igazán jó a képessége irányításában. Bár természetesen a képzelet fejleszthető, amire az elemi mágikus képzésnek ki is kell térnie.
Az elemi mágus saját magát az elemével képtelen megsebesíteni (kivéve erős érzelmi felindulás, sokkhatás, trauma esetén). Vészhelyzetben a tudatalattija irányítja az elemet és védi meg ezzel a mágust. Ilyen esetekben természetesen az elementalista nincs tudatában annak, mit tesz.
Hosszú ideig tartó érzelmi labilitás kiválthatja az elem alvó állapotát. Ez egy ideiglenes helyzet, ilyenkor a mágus vagy nem képes használni az elemét, vagy nem olyan erősen mint korábban. Érzelmi trauma hatására a képesség gátlás alá kerülhet, mely csak akkor szűnik meg, ha a mágus megoldja belső konfliktusait. Ez akár évekig vagy egy életen át is tarthat.
Koncentrációs- és kontrollgyakorlatok, esetleg meditáció, relaxálás a mindennapokban szükségesek, hogy az elemi mágus lelki egyensúlya megmaradjon, és ezzel együtt az elem használata is könnyebb, magabiztosabb, magától értetődő legyen.
Az elemi mágia öröklődése nem tisztázott, a kutatók már abban sem biztosak, hogy nem kötődik vérvonalhoz. Jelenleg is kutatások folynak ebben a témában.
0 megjegyzés: